Könyvajánló - december - 2023
2023 decemberi olvasólistám.
Michael A. Singer – Untethered Soul
Nem véletlenül olvastátok tőlem az elmúlt időben, hogy kicsit jobban elkezdett érdekelni a spiritualitás, a befelé fordulás. Akinek megvan már az új könyvem, az Egyensúly, az értheti, pontosan mikre is gondoltam, mikor azt írtam, hogy kicsit besokalltam a hektikus káoszból. Az Untethered Soul egy könnyed, érthető nyelvezeten fogalmazott könyv, ami pontosan ebben a témában megy elég mélyre, de úgy, hogy közben végig értelmezhető marad azoknak is, akik még nem állnak készen arra, hogy megnézzék, pontosan milyen mély is a nyúl ürege (mint pl. én). Arra hívja fel a figyelmet, hogy a boldogság és a teljes élet csak belső faktorokból érkezhet, éppen ezért kötelességünk az, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk, és tudjuk, hogy pontosan hol is van a helyünk a világban. Hogy elfogadjunk csak dolgokat, és megbékéljünk azzal, hogy számtalan dolog fölött nincsen semmiféle befolyásunk. Nem pusztán egy filozfikus mű, hanem egy gyakorlatias útmutató is, amely segít a mindennapi életében alkalmazni azokat az elveket, amelyekről Singer beszél. Felemelő olvasmány, szívből ajánlom mindenkinek, aki kicsit is úgy érzi, hogy a külvilág zaja mindent elnyom, főleg mostanában.
Egy közepes angollal simán olvasható, de „Felszabadított lélek” címmel magyarul is megjelent.
Daniel H. Pink: Motiváció 3.0
Daniel H. Pink "Motiváció 3.0" című könyve egy izgalmas és gondolatébresztő olvasmány, amely átfogóan vizsgálja a motiváció különböző aspektusait a munkahelyen és az élet más területein. Pink a hagyományos motivációs modellek (Motiváció 1.0 és Motiváció 2.0) mellett bemutatja az új, modern szemléletet, amit Motiváció 3.0-nak nevez. Klasszikus módon a 2.0 változat az, ami külső ösztönzők hatására indul be – ez az, amit szépen lassan ki kéne iktatni az életünkből. (Ezt hozta el a kapitalizmus, és sokan élnek úgy, hogy pénzért vagy TÖBB pénzért ideig-óráig lelkesednek a tevékenységükért.)
Az igazi motiváció, a 3.0 ugyanis belülről jön, csak az ilyen hajtóerő segítségével érezhetjük azt, hogy igazán élvezzük is azt, amit csinálunk – ilyenkor érhetjük el a Csíkszentmihályi által definiált flow állapotát, ahol a cél maga a folyamat. Az elérendő javak pedig mellékes jutalommá válnak.
A könyvet ajánlom mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik az iránt, hogyan turbózhatja fel a kreativitását vagy az életét olyan területeket, ahol nincs extrém módon keretek közé szorítva (mint pl. egy hagyományos munkahelyen). A könyv kiváló történetekkel, szórakoztató stílusban mutatja be azt, hogy mennyire itt van az ideje annak, hogy máshogy gondolkozzunk arról, ahogy korábban ösztönöztek minket, vagy ahogy mi ösztönöztük magunkat.
Ami a művel kapcsolatban nekem kicsit visszás, hogy teljesen érthetetlen módon a könyv utolsó negyedében fura gyakorlati listák, valamint egy kb. 30 oldalas könyvajánló volt, amiben 15, olvasásra érdemes könyvet mutatott be a szerző. Az sem vigasztalt, hogy vagy 5-öt már elolvastam ezek közül. Kicsit az volt az érzésem, hogy ki kellett tölteni a helyet, egy ilyen könyvajánlót egy linkkel is le lehetett volna rendezni.
Morgan Housel – Örökké ugyanaz
A Pénz pszichológiája megjelenése óta nem is volt kérdés, hogy el fogom olvasni a szerző legújabb könyvét. Kettős érzések voltak azonban bennem. Kezdjük a jóval: remek összefoglalója annak, ahogyan én is látom az utóbbi időben a világot. A könyv elsősorban arról szól, amiről az Egyensúlyban is sokat írtam: az ész nélküli hírhajhászás és az információtöbblet elvakulttá tesz minket, és azt hisszük, meg tudjuk jósolni a jövőt. Pedig a jövő pontosan olyan, mint a múlt, mert semmi sem változik, minden „örökké ugyanaz”. Ugyanazok a hajtóerők és a motivációk a világban, éppen ezért bólogattam elismerően, mikor Housel arról írt, hogy leállt a hírfogyasztással – ezzel egy időben pedig többet olvas történelmet: és mégis, így jobban képes előre látni a világ történései kapcsán. Egy jó kis pszichológiai összefoglaló sok-sok apró fejezettel, szerintem egy remek kapaszkodó ahhoz, hogyan is érdemes szemlélni a híreket korunk elképesztő információs zajában.
Ami kicsit lehangoló volt, hogy pontosan azt éreztem, mint Edith Eva Eger Ajándék című könyve kapcsán: a nagysikerű Döntés után mintha leszólt volna neki a kiadó, hogy kéne gyorsan írni még egy könyvet a népnek, és az nekem közel sem hozta a várt színvonalat. Itt ilyesmi motoszkált néha a fejemben a „Pénz pszichológiája” könyv olvasása után, és hát terjedelemben is nagyjából a fele. De ez az én szubjektív érzetem, azt kell, hogy mondjam, hogy még így is magasan kiemelkedik a piacon található könyvek közül. Nem is feltétlenül akar több lenni, mint aminek látszik. De még egyszer: nagyon átéreztem a tartalmát, mert pontosan ezeket a gondolatokat fogalmaztam meg én is az Egyensúlyban, csak kicsit másfajta aspektusból: lassítsunk le, és keressük az igaz, örökérvényű üzeneteket, mert mindenhonnan az folyik, hogy „this time it’s different”, de végül kiderül, hogy soha sem az.
Randy Pausch – The Last Lecture
Talán az egyik legjobb könyv volt, amit idén olvastam pszichológiai és önismereti témában. A szerzőt 2006-ban rákkal diagnosztizálták, és úgy tartotta meg a Carnegie Mellon Egyetemen a híres előadását egy évvel később, hogy tudta, hogy már csak pár hónapja van hátra az életéből - ez alapján készült a mű.
A könyv az élet véges volta, megpróbáltatásokkal való szembenézés és az álmaink üldözésének témakörét járja körül. Pausch nemcsak saját életének nehézségeiről beszél, hanem megosztja életbölcsességét és tapasztalatait is. Betekintést nyerhetünk a szerző gondolkodásmódjába, életfilozófiájába, és azokba a fontos pillanatokba, amelyek formálták őt. Kesergés és önsajnálat helyett pedig kapunk egy nagy adag pozitivitást, öniróniát és akasztófahumort – pont azokat a dolgokat, amiket én is vallok, hogy érdemes használni, ha nehéz helyzetbe kerülünk. És ugyan mi lehetne nehezebb annál, mint mikor tudod, hogy hamarosan mindennek vége?
Közvetlen és őszinte stílusban ünnepli a könyv az élet szeretetét és a mindennapok megélésének fontosságát, de anélkül, hogy túlzottan patetikussá vagy motivációs akármivé válna.
Ez a könyv egyáltalán nem a rákról vagy a halállal való szembenézésről szól, hanem arról, hogy miként érdemes megélni a jelen időt. Az Egyensúlyban írtam egy „mit tanulhatunk a rákbetegektől” című fejezetet, amiben ezzel a témával foglalkoztam, és ha kicsit is megérintett az a fejezet, és elindított benned valamit, akkor ezt is feltétlenül olvasd el.
10/10, ajánlom mindenkinek! Magyarul is megjelent, de egy közepes angollal simán olvasható, rövid kis könyv. És ha szeretnél egy kis betekintést nyerni abba, hogy milyen is lehet, ajánlom a The Last Lecture by Randy Pausch című videót pl. Youtube-on, ahol megtekintheted magát az előadást. Egyszerre inspiráló és megható.
Max Tegmark – Élet 3.0
Még Elon Musknál láttam valamikor ezt a könyvet, hogy kifejezetten ajánlja mesterséges intelligencia témában. Tényleg érdekes kérdéseket boncolgat, kezdve azzal, hogy elvehetik-e a robotok a munkát, milyen lesz a világunk évtizedek múlva, vagy egyáltalán el tudja-e pusztítani az általános mesterséges intelligencia a világot... Sok-sok gondolatkísérlet mellett egy kiváló összefoglalója annak, hogyan jutottunk el a sima számítógéptől addig, hogy egyáltalán galaxis méretű mesterséges intelligenciáról beszélhessünk.
Nem egy könnyed olvasmány, néhol picit szerintem túl szakmai (pl. fizikai vagy csillagászati szempontból), de nagyon jó gondolatébresztő ahhoz, hogy milyen aggodalmaik vannak a kutatóknak az AI kapcsán.
Ez volt igazából az első ilyen témájú könyv, amit olvastam, de mindenképpen szeretném még kicsit bővebben beleásni magam, mert azért nagyon érdekes az, hogy mit nevezünk pontosan tudatnak, gondolatnak, és hogyan juthatnak el egyszer a gépek ilyen "emberi" szintre - ha egyáltalán eljuthatnak valaha.
Köszi, ha végigolvastad!
Pacsi,
Máté
minden projektemet megtalálod a Linktree-oldalamon.